Tanítványaim tapasztalataira építve szeretnék néhány tanáccsal szolgálni azon egészségügyben dolgozó szakemberek számára, akik a közeljövőben vágnának neki a külföldi munkavállalásnak.
Sok tanítványom él és dolgozik Németországban, Ausztriában és Svájcban is. Közülük sokan vannak olyanok, akik még Magyarországon éltek, mikor elkezdtek járni az óráimra, és közben sikerült külföldön elhelyezkedniük, de az órákra ezt követően is jártak, hiszen az új nyelv, kultúra és munkahely nagy kihívás elé állította őket. Számukra könnyebb volt az anyanyelvükön tökéletesíteni a némettudásukat, e mellett gyakran külföldi nyelvtanfolyamokon is részt vettek, az órákon pedig átvettük az ott tanultakat.
De még nagyobb számban vannak azok az ügyfeleim, akik már 2-3 év külföldi tartózkodás után keresnek meg német nyelvtanulási szándékkal, mert a munkahely megköveteli a nyelvtudás szintjének növelését. Ők általában alapfokú vagy alap- és középfokú szint közötti nyelvtudással kaptak állást. A munkáltató ilyenkor általában előírja, hogy bizonyos idő elteltével le kell tenni Németországban a középfokú általános vagy szakmai nyelvvizsgát. Ehhez külföldi csoportos nyelvtanfolyamra kell járni, ahol a tanár nem beszél magyarul, és a tanárok általában nem is német anyanyelvűek, hanem ők is idegennyelvként tanulták a németet. Így ha valaki nincs birtokában a megfelelő szintű nyelvtudásnak, nehezen fogja megérteni a nyelvtant és az idegennyelven hozzáfűzött tanári magyarázatot. Ezt sokan nem gondolják végig, mert – egyébként érthető módon – örülnek az új lehetőségnek, hogy külföldön jobban fizető állást kaptak, és beleesnek abba a csapdába, hogy munka mellett kell nyelvet is tanulniuk, amire sem energiájuk, sem idejük nem marad. Ezért gyakran előfordul, hogy többszöri próbálkozás után sem sikerül a kívánt szintű nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése. Ezért sokan fordulnak ismét magyar anyanyelvű tanárhoz, és Skype-on vesznek magánórákat, hogy felkészüljenek a nyelvvizsgára. Persze munka mellett nem könnyű tanulni, ez könnyen belátható. Különösen igaz ez az egészségügyre, ahol többműszakos munkarendben kell dolgozni, ügyeletet vállalni, egész nap koncentrálni kell, és mindezt idegen nyelven. Ezért egyszerűbb és célravezetőbb módszer a vizsgára magyar anyanyelvű tanárral készülni.
A németországi munkavállaláshoz orvosoktól, fogorvosoktól általános nyelvből középfokú, szakmai nyelvből azonban felsőfokú nyelvvizsgát és nyelvtudást kérnek. Nekik a praktizáláshoz szükséges állami engedély, az ún. approbáció (Approbation) is nyelvtudáshoz van kötve.
Pszichológusok és pszichiáterek esetében a követelményszint magasabb, nekik szaknyelvből felsőfokú szintet meghaladó nyelvtudással és nyelvvizsga-bizonyítvánnyal kell rendelkezniük a hivatásuk gyakorlásához. Az orvosokhoz és fogorvosokhoz hasonlóan a pszichológusoknak és a pszichiátereknek is szükségük van az approbációra ahhoz, hogy külföldön dolgozhassanak, amely megszerzésének előfeltétele számukra is a megfelelő szintű nyelvtudás igazolása.
Fogászati asszisztenseknek, ápolóknak általában középfokú általános és szakmai nyelvtudásra van szükség, hogy Németországban dolgozhassanak.
Orvosok, fogorvosok, pszichológusok és pszichiáterek esetében nagyon komolyan veszik a német hatóságok a nyelvi követelmények tejesítését. Ennek az az oka, hogy az egészségügyben még mindig jelentős munkaerőhiánnyal küzd Németország, amelyet jelentős részben külföldről, többek között Magyarországról érkező szakemberek foglalkoztatásával próbálnak enyhíteni. A tapasztalatok szerint azonban a külföldről érkező munkaerő német nyelvtudása nem megfelelő szintű. Ez témaként szolgál a szakmai lapoknak és orvoskonferenciáknak, miniszteri találkozóknak is. Érthető a szakmai körök aggodalma, hiszen ha valakinek nincs megfelelő nyelvtudása, nem tud zavartalanul kommunikálni a páciensekkel, a kollégákkal és a betegek hozzátartozóival. Ez azon túl, hogy kellemetlen és abszurd helyzetet eredményez minden, a kommunikációban részt vevő félnek, komolyabb problémákhoz, például téves diagnózishoz, helytelen terápiához is vezethet. És az egészségügyben mégis csak a betegek egészsége, élete a tét. Emiatt különösen az egészségügyben tartja fontosnak a német kormány és az orvosi kamara, hogy a külföldi szakemberek, de főképp az orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek középfokú általános és felsőfokú szakmai nyelvtudás birtokában vállaljanak munkát Németországban. Pszichológusok és pszichiáterek esetében hasonló okok miatt kérik a felsőfokú szintet meghaladó szaknyelvi ismereteket.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy kellőképp megalapozd a nyelvtudásodat, mielőtt külföldön vállalnál munkát.
Az egészségügyi, fogorvosi, orvosi német szakmai szókincs nehezebb, mivel a mindennapi munkád során vezetned kell a dokumentációt, ami bonyolultabb nyelvtani tudást igényel, hiszen hivatalos szövegeket kell alkotni. A munkahelyen a kollégákkal, a feletteseiddel, a betegekkel és hozzátartozóikkal is folyamatosan kommunikálni kell. Mindehhez szükség van egy középfokú általános szókincsre és stabil nyelvtani alapokra. Nem szabad abban a hitben ringatnod magad, hogy „csak kint legyek, majd jön minden magától, a nyelvet majd kint megtanulom”. Ha nem tudsz középfokon szóban és írásban kommunikálni, kínszenvedés lesz a munkahelyi és a hétköznapi kommunikáció – és nemcsak a legelején. Megfelelő nyelvi alapok nélkül az egészségügyben nem lehet boldogulni külföldön sem ápolóknak, sem orvosoknak, és nem elég, ha valaki szakmailag profi. Ezen a területen ugyanis nincs idő munka közben megtanulni a Hochdeutsch-ot, az időd ugyanis arra fog elmenni, hogy a szakmai elvárásoknak megfelelj, megismerd a protokollt és a szokásokat, valamint elsajátítsd az adott régióban használt dialektust. Egyes tartományokban még előfordul, hogy csak középfokú nyelvvizsgát és nyelvtudást kérnek az orvosoktól és fogorvosoktól, de a munkáltató ilyenkor általában megszab egy határidőt, amíg a felsőfokú szakmai nyelvvizsgát le kell tenni. Ha nem sikerül a nyelvvizsga, akkor megesik, hogy munkahelyet kell váltani.
A felsőfokú szakmai nyelvtudásra azért van szükség, mert ha a beteg nem tud megfelelően az anyanyelvén kommunikálni orvosával vagy az ápolóval, az különféle problémákhoz vezet. Kezdve azzal, hogy hiába mondja el a panaszait, az orvos nem érti meg, vagy ha megérti, kellő nyelvtudás vagy önbizalom híján nem tud válaszolni a beteg kérdéseire. Így az orvos-beteg kapcsolat alapja, a bizalom sem alakul ki, és esetleg a foglalkoztató intézmény megválik az egyébként szakmailag tehetséges kollégától. A másik szélsőséges példa a hibás diagnózis megállapítása, majd ennek okán hibás terápia elrendelése, esetlegesen orvosi műhiba, amivel a németországi szakmai lapok és orvoskonferenciák rendszeresen foglalkoznak.
Az orvosoktól, fogorvosoktól elvárják, hogy ismerjék az adott országban alkalmazott gyógyszereket, készítményeket, hatóanyagokat. Időnként továbbképzésre, konferenciára kell menniük. Szakmai folyóiratokat kell olvasniuk, természetesen mindezt németül, és nem 1-2 órában naponta, mint itthon egy nyelvórán, hanem non-stop, egész nap. Külföldön dolgozó tanítványaim bevallása alapján a dialektus megértése után az volt számukra a legnehezebb és legfárasztóbb dolog, hogy éjjel-nappal németül beszéltek hozzájuk, olykor tájszólásban, beszédhibával, és nekik azonnal németül kellett válaszolniuk. Ez pedig szellemileg úgy elfárasztotta őket, hogy estére szó szerint bedőltek az ágyba. Így nehéz megfelelő szinten teljesíteni egy munkahelyen, főleg ha valaki új munkavállaló, hiszen ilyenkor mindenki nagyítóval vizsgálja a munkavégzését. Hiányos nyelvtudással pedig könnyebb hibázni.
Az ápoló személyzet, az asszisztensek munkája is nagyon fontos, hiszen a betegek sokszor nekik tudják először jelezni a problémákat. De nemcsak a betegekkel és a hozzátartozókkal való kommunikációban elengedhetetlen a magabiztos német nyelvtudás, hanem a kollégákkal folytatott megbeszéléseken is.
Ápolók és fogászati asszisztensek, dentálhigiénikusok esetében is jobb, ha középfokú nyelvtudással rendelkeznek, de nekik sokszor elegendő lehet a kezdéshez egy alapfokú nyelvvizsga. Azért ez becsapós dolog, hiszen a munkáltatók általában nekik is, ahogyan az orvosoknak, fogorvosoknak, határidőt jelölnek ki, ameddig le kell tenni a középfokú nyelvvizsgát. Ha nem sikerül, és a türelmi idő lejár, akkor bizony ott kell hagyni a munkahelyet, és másik állást kell keresni.
Ezért a saját életedet könnyíted meg, ha biztos nyelvtudás birtokában, jól felkészülten vágsz neki a külföldi munkavállalásnak, és így nagyon jó esély lesz arra, hogy a foglalkoztató intézmény ragaszkodni fog hozzád mint új munkavállalóhoz, mert meg tudsz felelni az elvárásoknak. Ráadásul sokszor nemcsak a munkahely megtartása, hanem magasabb fizetés is múlik az elvárt szintű nyelvvizsga-bizonyítvány és a nyelvtudás megszerzésén. A nyelvi felkészülést legalább 1-1,5 évvel a tervezett külföldi munkavállalás előtt meg kell kezdeni, tanulni kell a szaknyelvet, és minél előbb célszerű letenni a kívánt nyelvvizsgát is.