Másodéves hallgató koromban a következő bölcsességet hallhattam a felsőbbévesektől: „Anatómia dönti el, hogy kiből lesz orvos, a kórélettan pedig azt, hogy mikor.” Ezt a gondolatot eddigi tapasztalataim alapján a külföldi munkavállalásra így tudnám átfordítani: „A német nyelvtudás dönti el, hogy kit vesznek fel, minden más pedig azt, hogy mikor.”

Azért döntöttem Ildi mellett, mert az ajánlásai alapján ő volt az, akinek a diákjai valóban olyan szintre sajátították el a nyelvet, amely sikeres külföldi elhelyezkedéshez vezetett.

Ildi előtt egyetemi kurzusok keretében tanultam németül. Ezek bár hasznosak voltak, a csoportos tempó miatt lassabban tudtunk csak haladni, az órák száma korlátozott volt, és nem igazán alkalmazkodtak az egyéni igényekhez. Ildinél viszont minden óra az én szintemhez és céljaimhoz igazodott: hatékony, gyakorlatorientált, és valódi orvosi kommunikációra készít fel.

Az ajánlás megírásakor éppen a hatodéves gyakorlatomat töltöm Svájcban, és már az első napon szembejöttek azok a szaknyelvi kifejezések, szófordulatok, megfogalmazások, amelyeket Ildivel vettünk át.

Az Ildivel történő felkészülés nemcsak szókincs- vagy nyelvtani ismeretek bővítését jelentette, hanem konkrét szakmai helyzetekre való felkészítést is: páciens referálása, beavatkozások kapcsán a páciens felvilágosítása, leletmegbeszélés, anamnézisfelvétel, bemutatkozás, és sok-sok más.

Számomra a legnagyobb hozománya a közös felkészülésnek a páciensekkel való kommunikáció során mutatkozott meg, ahol nem lehet az orvosi latin mögé bújni. Képes voltam elmagyarázni a betegeknek, hogy mi fog történni, mit miért csinálunk, mire számíthatnak, illetve képes voltam válaszolni a különféle kérdéseikre. Ezt nemcsak én éreztem szubjektív sikernek, hanem a kollégáim is szóvá tették, például hogy milyen jól vezettem az Austrittsuntersuchungot, sőt, olykor a páciensek is kifejezték elégedettségüket.

Ha tovább olvasgatjátok a többi értékelést, csak megerősíteni tudom az írtakat: Ildi valóban olyan jó, mint amilyennek írják. Felkészültségben, minőségben, rugalmasságban, emberségben azt a szintet képviseli, amellyel olyan ritkán lehet találkozni, hogy gyakran elfelejti az ember, hogy egyáltalán létezik.

Természetesen a diák helyett nem tudja megtanulni a nyelvet, ez lehetetlen. De ha lehetséges lenne, akkor biztosan Ildi lenne az, aki képes lenne rá!